A soron következő mű ebben az évben jelent meg, s így egy újabb kategóriát pipálhattam ki a listából. A Hosszú utazás messze nem azt hozta számomra, mint amit vártam tőle.
Két különböző szerelem meséjének lehetünk szemtanúi, melyek különös módon egybefonódnak. Ira és Ruth az 1900-as évek elején találkoznak, míg Luke és Sophia már a 2000-es évek generációja.
Nagyjából a könyv feléig nehezemre esett azokat a fejezeteket olvasni, melyek Ira visszaemlékezéseiről szólnak. Nem is annyira az emlékek, sokkal inkább a balesettel kapcsolatos részek untattak egy kicsit. Csak azért haladtam gyorsan ezekkel a részekkel, mert alig vártam, hogy ismét Sophiáról és Luke-ról tudjak meg többet.
A gyors olvasás persze az elmúlt héten szabadabban értelmezhető. Az ember jól eltervezi, hogy az egy hetes szabadsága alatt majd több ideje lesz olvasni; de nem számoltam azzal, hogy az én két kis örökmozgóm egy perc nyugtot sem fog hagyni számomra, s hogy estére nem fogom tudni eldönteni, ki a fáradtabb: ők vagy én...
Akárhogyan is, végül nem bántam meg, hogy erre a könyvre esett a választásom, remek történetek, jól kitalált szereplők, fantasztikusan felépített cselekmények, s persze a különleges végkifejlet - egy újabb kedvenc-esélyes írás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése