Pokoli szerkezetek: Az angyal

Ahogy azt korábban valószínűleg említettem, nem tudok elszakadni Cassandra Clare világával, így A végzet ereklyéi sorozat után elkezdtem olvasni az előtörténetét, a Pokoli szerkezeteket, melynek első kötete Az angyal.

Bevallom a viktoriánus kor egyáltalán nem tartozik a kedvenc korszakaim közé, mégsem volt zavaró. Nagyjából a könyv közepén, mikor az események már kellően pörögnek, eszembe jutott, mennyire hasonlít a kor, a helyszín és a körülmények a Sherlock Holmes történetekre. Ezzel a felismeréssel együtt folytattam a kötetet, s valahogy sokkal gördülékenyebben haladtam vele, mint az elején.
Természetesen ez csak személyes vélemény, ez nem von le semmit a történet értékéből. Az írónőtől megszokott stílus, szereplők, helyszínek és események ebben a kötetben is elragadja az olvasót, s megismerhetjük a A végzet ereklyéiben csak felületesen megemlített karakterek múltját, vagy a főszereplők alkalmanként megemlített őseit.
Változatlanul azt tudom mondani, hogy a műfaj kedvelőinek mindenképpen el kell olvasniuk, akiknek pedig eddig nem volt a szívük csücske ez a fajta világ, azok Cassandra Clare történetein keresztül biztosan meg fogják szeretni.

Cassandra Clare: A mennyei tűz városa

Hétfőn este befejeztem A végzet ereklyéi sorozat utolsó kötetét, A mennyei tűz városát.

A nagyjából 700 oldalt számláló befejezés méltóképpen zárja le Clary, Jace és a többiek történetét. Bár először ijesztőnek tűnhet a kötet vastagsága, hiányérzetünk lenne, ha kevesebb lapot számlálna a könyv. Az ember azt hiheti, hogy semmi újat nem mondhat már az írónő a hatodik részben, de egyáltalán nem igaz. Kellőképpen lebilincselő, még mindig tartogat váratlan fordulatokat, titkokat, melyeket meg kell fejteni, ismeretlen tájakat, dimenziókat, melyeket fel kell fedezni, és újabb szereplőket, akiket meg kell ismerni.

Számomra egyetlen szereplő, Simon sorsának alakulása nem tetszett, de ettől eltekintve nem bántam meg, hogy rászántam magam, s heteken át végig követtem a nephilimek életét.

Örömmel tapasztaltam, hogy a történet végén fel-feltűnő, felületesen bemutatott szereplők visszatérnek, s főszereplőivé válnak az írónő következő trilógiájában, a Pokoli szerkezetekben. Hiszen teljesen természetes, hogy ezek a kötetek a következőek a Kihívás keretein belül.....

Cassandra Clare - Elveszett lelkek városa

Azt hittem, könnyebb lesz könyvet választanom ebben a kategóriában, hiszen manapság már szinte minden könyv hosszabb, mint 500 oldal. De mikor elhatároztam, hogy végig olvasom A végzet ereklyéit, gondba lettem, mert bele kellett pakolgatnom őket abba a bizonyos 50 kategóriába. Hosszas elmélkedés és sakkozgatás után úgy alakult, hogy az Elveszett lelkek városa, mint ötödik könyv került ebbe a kategóriába.

Eddig semmi rosszat nem hallottatok tőlem a sorozatot illetően, de sajnos ez most megváltozik. Ebben a kötetben valahogy végig azt éreztem, hogy talán nem kellett volna megírni a második hármast. Nagyon erőltetettnek tűnt ez a rész - mármint a történet folytatása szempontjából. Egész, kerek lett volna, ha csak az első három könyv marad, s nem készül folytatás.

Ettől eltekintve nem volt kevésbé érdekes, mozgalmas, izgalmas, mint előző "társai". Az írónő nagyon eltalálta azt a stílust, világképet, karaktereket, amik és akik elragadják az olvasót, s engedik, hogy velük együtt éljék át a kalandokat.

Még mindig úgy gondolom, hogy érdemes elolvasni a teljes, kilenc kötetből álló sorozatot, s feltétlenül meg fogom nézni a könyvekből készülő filmeket is - csak lennének már a mozikban...