Egy Pulitzer-díjas mű - Michael Cunningham: Az órák

Első hallásra talán csak a mű címe lehet ismerős, mely azonos a könyv alapján készült film címével, melyben Meryl Streep, Nicole Kidman és Julianne Moore játszák eme fantasztikus történet, illetve három történet nőalakjait.

Nagyon szeretem azokat a könyveket, melyek több különböző cselekményt mesélnek el, melyek aztán valamilyen különös módon összefonódnak.

Az órák három nő életének egy napját mutatja be. A kiindulópont Virginia Woolf, az írónő meséje, aki éppen egy könyv írásával foglalatoskodik vidéki házukban. Második főszereplőnk Clarissa Vaughan, akit legjobb barátja, Richard folyton Mrs. Dalloway-nek szólít. Ennek az a jelentősége, hogy Virginia éppen erről a nőről szóló könyvén dolgozik, s Clarissa ez után a nő után kapja a becenevét. Harmadik hölgyünk pedig Laura Brown, aki éppen a Mrs. Dalloway című könyvet olvassa, s történetesen Clarissa barátjának, Richardnak az édesanyja.

S hogy ezen kívül mi az, ami még közös a hölgyekben....? A halál. Bár csak egyetlen nap eseményeiről van szó, aznap mindhármuknak szembe kell nézniük a Kaszással valamilyen módon. Ott lebeg fejük felett az elmúlás, s megállíthatatlanul fogynak életük órái....

Szép asszonyok egy gazdag házban

A szépirodalmi kategóriával nem sokat foglalkoztam. Nem igazán törtem azon a fejem, mit kéne olvasnom. Úgy gondoltam átmegyek édesanyámhoz, s a nagypapám által összegyűjtött Világirodalmi sorozatból leemelek egyet, amelyik épp szembe jön.
Persze a bőség zavara kiült az arcomra, mikor végig futtattam szemem a polcokon. Végül édesanyám javaslatára a két kötetből álló, ismeretlen kínai szerző Szép asszonyok egy gazdag házban című regényére esett a választás.

Történetünk a XVI. század végi Kínában játszódik, s nekem sokszor egy szappanopera jutott eszembe, miközben faltam a sorokat.
Egyik főszereplőn, s akinek élettörténetéből indul ki a többi mellékszál, Hszie-men Csing. Egy jómódú kereskedő, aki ügyesen helyezkedik, kölcsönöz és üzletel, s ezeknek köszönhetően helyettes bíróvá avanzsál. Befolyásánál csak kéjsóvársága rúg magasabbra, s a könyv szempontjából ez az a cselekményszál, melyből a rengeteg bonyodalom, ármánykodás, szerelem, cselszövés, hazugság és gyilkosság kialakult.
Hszie-men házában öt feleségével él, akik közül egyik-másik halálát követően mindig új asszony kerül a háztartásba. De a ház urának ennyi hölgy sem elég, megkörnyékezi a szobalányokat, komornákat, férfi szolgálóinak feleségeit, s gyakran látogatja a nyilvánosházakat is. S végül eme tulajdonsága okozza végzetét is.

Rengeteg szereplő kapcsolódik be a történetbe, s mindegyikük külön-külön egy mellékcselekményt is hoz magával. Ezek nagyon szerteágazóak.

Összességében csak ajánlani tudom ezt az olvasmányt, számomra nagyon érdekes és lebilincselő volt. Lassúságomat csupán a pár hete elkezdődött tanítás okozta.

Novelláskötet Mikszáth Kálmán tollából

Nem rajongok a novellákért, túl rövidek. Nem is foglalkoztam túl sokat ezzel a kategóriával. Odaálltam anyukám könyvespolca elé, s leemeltem az első novelláskötetet, ami szembe jött velem. Balszerencsémre Mikszáth Kálmán lett a "kiválasztott".

Nagyjából az ötödik oldal után rájöttem, hogy miért nem volt Mikszáth a kedvencem anno az iskolában: rettentő nehéz a nyelvezete. Persze a saját korának megfelelően, szépen használta a magyart, de egy 20-21. századi embernek gondot okoz az olvasása. Ennek eredménye, hogy az alig 100 oldalas kis kötet "kivégzéséhez" közel 1 hétre volt szükségem.

A történetei egyébként nagyon jók, aranyosak, viccesek, tanulságosak, élvezetesek, ötletesek. Amiket olvastam, azok legtöbbje Mátyás király idejében játszódik, illetve a kuruc-labanc ellentéteken alapul.

A fenti kiadványnak érdekessége, hogy nem csak egy kötetet, hanem 4 különböző novelláskötetet foglal magába, így ha valaki szereti a novellákat vagy Mikszáthot, akkor annak ez egy remek könyv lehet.

Sidney Sheldon: Ránk szakad az ég

Sokáig kellett olyan szerzőt keresnem, akinek a monogramja egyezik az enyémmel; s az eredmény így sem lett tökéletes. De cseppet sem bántam meg. Eddig még nem olvastam semmit Mr. Sheldon-tól, de azt hiszem ezen változtatnom kell a jövőben.
A címéből kiindulva azt hittem, hogy a Ránk szakad az ég egy jó kis természeti katasztrófa helyszínére kalauzol majd el, de ettől merőben eltérő a történet.

Dana Evans egy fiatal újságíró és TV-s személyiség, aki háborús tudósításai révén vált igazán ismertté. Visszatérve Washingtonba éppen kezdené felvenni régi élete fonalát, mikor véletlenek sorozatának köszönhetően belecsöppen egy nagyon veszélyes és szövevényes esetbe, melyben az országot irányító politikusok, a nagy szervezetek vezetői, s a társasági élet krémjét alkotó milliárdosok keze is mélyen benne van.

A Winthrop család titokzatos halálának felderítésé során végig járhatjuk szinte az egész világot, s kicsit bele is láthatunk, hogyan zajlik egy-egy TV műsor elkészülése.

Mint kiderült, Mr. Sidney Sheldon már nagyon régóta van az írói pályán, s csak is az én számlámra írható fel, hogy eddig nem vettem kezembe egyet sem a könyveiből. Pedig nagyszerű szerző. Fantasztikus a stílusa, ahogy egymásba fűzi az eseményeket; karakterei nagyon kidolgozottak. S ami igazán tetszett, hogy valóban csak a történet leges legvégén derül ki, ki is mozgatta mindvégig a szálakat.

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya (Rebecca)

Mindig is szerettem a színházat, de azt sosem gondoltam volna, hogy egy darab akkora hatást és visszhangot tud kelteni egy emberben. Véletlenül láttam meg a dráma kategóriában Daphne du Maurier könyvét, mely a Budapesti Operettszínház előadásának alapjául szolgált, Alfred Hitchcock pedig filmre is vitte.

A musicalt csak egyszer volt szerencsém megnézni, de a zenéjét sokat hallgattam, így élénken él bennem az előadás. Ahogy olvastam a sorokat, megelevenedtek a szemem előtt a karaktereket, láttam arcukat, hallottam a hangjukat, s a dalok most is a fejemben kavarognak.

Azt hiszem egészen eddig nem is igazán tudtam eldönteni, ki a mű igazi főszereplője. A mesélő "én", aki végigkísér minket a történeten; esetleg Maxim a megözvegyült angol birtokos; vagy Mrs. Danvers a mogorva házvezetőnő, aki kézben tartja a dolgokat úrnője halála után...?

Nem. Történetünk minden szempontból, ahogyan a szereplők élete is, Rebecca körül forog. Hogy milyen ember is volt ő valójában, mit vitt véghez, hogyan élt, s hogy hogyan játszott az emberekkel. Az utolsó oldalakat olvasva végig ugyanaz a pár sor motoszkált a fejemben, mely úgy hiszem a lehető legjobban fejezi ki azt, hogy miről is szól ez a történet:

"Száz sóhaj száll felé,
Árnyékok hívják.
Gyászolják, suttogják:
Nincsen hely másnak e házban..."

Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Korábbi bejegyzésemben már említettem, hogy találomra választok könyveket a kihíváshoz anélkül, hogy a fülszövegeket elolvasnám. A vicces kategóriát böngészve találtam rá Leiner Laura írására, s a címe alapján úgy ítéltem meg, ez megfelelő lesz. Lehet, hogy ezt át kellett volna gondolnom...

Az Akkor szakítsunk egy gimis történet, egészen pontosan egy őrült Szilveszter éjszaka meséje néhány kamasz szemével. Lia és Norbi, akik Karácsonykor szakítottak; Csabi és Eszti az álompár - legalább is addig az estéig -; Szilkó a megcsalt filozófia hallgató; Miklós az "álbarát"; Ákos a "szerencsétlen", s persze Szánkó, akinek a bulijára próbálnak eljutni a fiatalok.

Elképzelhető, hogyha középiskolás koromban olvastam volna ezt a könyvet, jobban azonosulni tudtam volna a szereplőkkel és a problémáikkal. De így, túl a 30-on inkább megrettentem, hogy ha a mai tinik ilyenek, akkor vajon mi lesz 5-10 év múlva, amikorra az én fiaim érik majd el ezt a kort....?

Összességében Laura stílusa, karakterei nem rosszak, s a történet mesélése is rendben volt számomra, de az események kicsit kaotikusra sikeredtek. Ettől függetlenül egy jó könyvnek tartom, de a célközönséget mindenképpen a középiskolások körében keresném.

Frei Tamás: 2015

Sosem szerettem a politikát. Egyszerűen nem érdekel. Túl sok benne a szereplő, akik túl gyakran váltanak helyszínt. S még gyakrabban váltják egymást. Valószínűleg sosem vettem volna a kezembe a 2015-öt, ha a belekezdés előtt bármit is tudtam volna a tartalmáról. Nagyon kritikus vagyok könyvek tekintetében, ezért a Kihívás elején eldöntöttem, hogy a fülszövegek ismerete nélkül választok.

Soha nem olvastam még semmit Frei Tamástól, de mindig is érdekelt, milyen író. Nos, a stílusa, a karakterei, a cselekményei, s ahogyan vezeti az olvasót, az nagyon tetszett. Valószínűleg bele fogok nézni más művébe is. Az egyetlen dolog, ami miatt nagyon lassan haladtam ezzel a könyvvel, az a politika volt. Számomra ez egy olyan dolog, ami túl szövevényes, s "túl nagy" hozzám, kisemberhez képest. Éppen ezért sosem követem.

Ennek ellenére sok mindent megértettem a könyvön keresztül. Mármint azzal kapcsolatban, hogy mi folyik az emberek háta mögött, vagy éppen a szemük előtt. Hogyan próbálják befolyásolni, s irányítani egy-egy ország népét azért, hogy a "nehezen" megszerzett pozíciók ne vesszenek el.

Ami segít megemészteni a fenti dolgokat ebben a történetben, az André figurája. Ő képviseli az "emberi" szálat ebben a nagy káoszban. Vele fogunk szimpatizálni, s az Ő szemével kezdjük el átlátni a történteket. S talán egy kicsit én is Őmiatta fogom elolvasni Frei Tamás másik könyvét is...