Egy Pulitzer-díjas mű - Michael Cunningham: Az órák

Első hallásra talán csak a mű címe lehet ismerős, mely azonos a könyv alapján készült film címével, melyben Meryl Streep, Nicole Kidman és Julianne Moore játszák eme fantasztikus történet, illetve három történet nőalakjait.

Nagyon szeretem azokat a könyveket, melyek több különböző cselekményt mesélnek el, melyek aztán valamilyen különös módon összefonódnak.

Az órák három nő életének egy napját mutatja be. A kiindulópont Virginia Woolf, az írónő meséje, aki éppen egy könyv írásával foglalatoskodik vidéki házukban. Második főszereplőnk Clarissa Vaughan, akit legjobb barátja, Richard folyton Mrs. Dalloway-nek szólít. Ennek az a jelentősége, hogy Virginia éppen erről a nőről szóló könyvén dolgozik, s Clarissa ez után a nő után kapja a becenevét. Harmadik hölgyünk pedig Laura Brown, aki éppen a Mrs. Dalloway című könyvet olvassa, s történetesen Clarissa barátjának, Richardnak az édesanyja.

S hogy ezen kívül mi az, ami még közös a hölgyekben....? A halál. Bár csak egyetlen nap eseményeiről van szó, aznap mindhármuknak szembe kell nézniük a Kaszással valamilyen módon. Ott lebeg fejük felett az elmúlás, s megállíthatatlanul fogynak életük órái....

Szép asszonyok egy gazdag házban

A szépirodalmi kategóriával nem sokat foglalkoztam. Nem igazán törtem azon a fejem, mit kéne olvasnom. Úgy gondoltam átmegyek édesanyámhoz, s a nagypapám által összegyűjtött Világirodalmi sorozatból leemelek egyet, amelyik épp szembe jön.
Persze a bőség zavara kiült az arcomra, mikor végig futtattam szemem a polcokon. Végül édesanyám javaslatára a két kötetből álló, ismeretlen kínai szerző Szép asszonyok egy gazdag házban című regényére esett a választás.

Történetünk a XVI. század végi Kínában játszódik, s nekem sokszor egy szappanopera jutott eszembe, miközben faltam a sorokat.
Egyik főszereplőn, s akinek élettörténetéből indul ki a többi mellékszál, Hszie-men Csing. Egy jómódú kereskedő, aki ügyesen helyezkedik, kölcsönöz és üzletel, s ezeknek köszönhetően helyettes bíróvá avanzsál. Befolyásánál csak kéjsóvársága rúg magasabbra, s a könyv szempontjából ez az a cselekményszál, melyből a rengeteg bonyodalom, ármánykodás, szerelem, cselszövés, hazugság és gyilkosság kialakult.
Hszie-men házában öt feleségével él, akik közül egyik-másik halálát követően mindig új asszony kerül a háztartásba. De a ház urának ennyi hölgy sem elég, megkörnyékezi a szobalányokat, komornákat, férfi szolgálóinak feleségeit, s gyakran látogatja a nyilvánosházakat is. S végül eme tulajdonsága okozza végzetét is.

Rengeteg szereplő kapcsolódik be a történetbe, s mindegyikük külön-külön egy mellékcselekményt is hoz magával. Ezek nagyon szerteágazóak.

Összességében csak ajánlani tudom ezt az olvasmányt, számomra nagyon érdekes és lebilincselő volt. Lassúságomat csupán a pár hete elkezdődött tanítás okozta.

Novelláskötet Mikszáth Kálmán tollából

Nem rajongok a novellákért, túl rövidek. Nem is foglalkoztam túl sokat ezzel a kategóriával. Odaálltam anyukám könyvespolca elé, s leemeltem az első novelláskötetet, ami szembe jött velem. Balszerencsémre Mikszáth Kálmán lett a "kiválasztott".

Nagyjából az ötödik oldal után rájöttem, hogy miért nem volt Mikszáth a kedvencem anno az iskolában: rettentő nehéz a nyelvezete. Persze a saját korának megfelelően, szépen használta a magyart, de egy 20-21. századi embernek gondot okoz az olvasása. Ennek eredménye, hogy az alig 100 oldalas kis kötet "kivégzéséhez" közel 1 hétre volt szükségem.

A történetei egyébként nagyon jók, aranyosak, viccesek, tanulságosak, élvezetesek, ötletesek. Amiket olvastam, azok legtöbbje Mátyás király idejében játszódik, illetve a kuruc-labanc ellentéteken alapul.

A fenti kiadványnak érdekessége, hogy nem csak egy kötetet, hanem 4 különböző novelláskötetet foglal magába, így ha valaki szereti a novellákat vagy Mikszáthot, akkor annak ez egy remek könyv lehet.

Sidney Sheldon: Ránk szakad az ég

Sokáig kellett olyan szerzőt keresnem, akinek a monogramja egyezik az enyémmel; s az eredmény így sem lett tökéletes. De cseppet sem bántam meg. Eddig még nem olvastam semmit Mr. Sheldon-tól, de azt hiszem ezen változtatnom kell a jövőben.
A címéből kiindulva azt hittem, hogy a Ránk szakad az ég egy jó kis természeti katasztrófa helyszínére kalauzol majd el, de ettől merőben eltérő a történet.

Dana Evans egy fiatal újságíró és TV-s személyiség, aki háborús tudósításai révén vált igazán ismertté. Visszatérve Washingtonba éppen kezdené felvenni régi élete fonalát, mikor véletlenek sorozatának köszönhetően belecsöppen egy nagyon veszélyes és szövevényes esetbe, melyben az országot irányító politikusok, a nagy szervezetek vezetői, s a társasági élet krémjét alkotó milliárdosok keze is mélyen benne van.

A Winthrop család titokzatos halálának felderítésé során végig járhatjuk szinte az egész világot, s kicsit bele is láthatunk, hogyan zajlik egy-egy TV műsor elkészülése.

Mint kiderült, Mr. Sidney Sheldon már nagyon régóta van az írói pályán, s csak is az én számlámra írható fel, hogy eddig nem vettem kezembe egyet sem a könyveiből. Pedig nagyszerű szerző. Fantasztikus a stílusa, ahogy egymásba fűzi az eseményeket; karakterei nagyon kidolgozottak. S ami igazán tetszett, hogy valóban csak a történet leges legvégén derül ki, ki is mozgatta mindvégig a szálakat.

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya (Rebecca)

Mindig is szerettem a színházat, de azt sosem gondoltam volna, hogy egy darab akkora hatást és visszhangot tud kelteni egy emberben. Véletlenül láttam meg a dráma kategóriában Daphne du Maurier könyvét, mely a Budapesti Operettszínház előadásának alapjául szolgált, Alfred Hitchcock pedig filmre is vitte.

A musicalt csak egyszer volt szerencsém megnézni, de a zenéjét sokat hallgattam, így élénken él bennem az előadás. Ahogy olvastam a sorokat, megelevenedtek a szemem előtt a karaktereket, láttam arcukat, hallottam a hangjukat, s a dalok most is a fejemben kavarognak.

Azt hiszem egészen eddig nem is igazán tudtam eldönteni, ki a mű igazi főszereplője. A mesélő "én", aki végigkísér minket a történeten; esetleg Maxim a megözvegyült angol birtokos; vagy Mrs. Danvers a mogorva házvezetőnő, aki kézben tartja a dolgokat úrnője halála után...?

Nem. Történetünk minden szempontból, ahogyan a szereplők élete is, Rebecca körül forog. Hogy milyen ember is volt ő valójában, mit vitt véghez, hogyan élt, s hogy hogyan játszott az emberekkel. Az utolsó oldalakat olvasva végig ugyanaz a pár sor motoszkált a fejemben, mely úgy hiszem a lehető legjobban fejezi ki azt, hogy miről is szól ez a történet:

"Száz sóhaj száll felé,
Árnyékok hívják.
Gyászolják, suttogják:
Nincsen hely másnak e házban..."

Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Korábbi bejegyzésemben már említettem, hogy találomra választok könyveket a kihíváshoz anélkül, hogy a fülszövegeket elolvasnám. A vicces kategóriát böngészve találtam rá Leiner Laura írására, s a címe alapján úgy ítéltem meg, ez megfelelő lesz. Lehet, hogy ezt át kellett volna gondolnom...

Az Akkor szakítsunk egy gimis történet, egészen pontosan egy őrült Szilveszter éjszaka meséje néhány kamasz szemével. Lia és Norbi, akik Karácsonykor szakítottak; Csabi és Eszti az álompár - legalább is addig az estéig -; Szilkó a megcsalt filozófia hallgató; Miklós az "álbarát"; Ákos a "szerencsétlen", s persze Szánkó, akinek a bulijára próbálnak eljutni a fiatalok.

Elképzelhető, hogyha középiskolás koromban olvastam volna ezt a könyvet, jobban azonosulni tudtam volna a szereplőkkel és a problémáikkal. De így, túl a 30-on inkább megrettentem, hogy ha a mai tinik ilyenek, akkor vajon mi lesz 5-10 év múlva, amikorra az én fiaim érik majd el ezt a kort....?

Összességében Laura stílusa, karakterei nem rosszak, s a történet mesélése is rendben volt számomra, de az események kicsit kaotikusra sikeredtek. Ettől függetlenül egy jó könyvnek tartom, de a célközönséget mindenképpen a középiskolások körében keresném.

Frei Tamás: 2015

Sosem szerettem a politikát. Egyszerűen nem érdekel. Túl sok benne a szereplő, akik túl gyakran váltanak helyszínt. S még gyakrabban váltják egymást. Valószínűleg sosem vettem volna a kezembe a 2015-öt, ha a belekezdés előtt bármit is tudtam volna a tartalmáról. Nagyon kritikus vagyok könyvek tekintetében, ezért a Kihívás elején eldöntöttem, hogy a fülszövegek ismerete nélkül választok.

Soha nem olvastam még semmit Frei Tamástól, de mindig is érdekelt, milyen író. Nos, a stílusa, a karakterei, a cselekményei, s ahogyan vezeti az olvasót, az nagyon tetszett. Valószínűleg bele fogok nézni más művébe is. Az egyetlen dolog, ami miatt nagyon lassan haladtam ezzel a könyvvel, az a politika volt. Számomra ez egy olyan dolog, ami túl szövevényes, s "túl nagy" hozzám, kisemberhez képest. Éppen ezért sosem követem.

Ennek ellenére sok mindent megértettem a könyvön keresztül. Mármint azzal kapcsolatban, hogy mi folyik az emberek háta mögött, vagy éppen a szemük előtt. Hogyan próbálják befolyásolni, s irányítani egy-egy ország népét azért, hogy a "nehezen" megszerzett pozíciók ne vesszenek el.

Ami segít megemészteni a fenti dolgokat ebben a történetben, az André figurája. Ő képviseli az "emberi" szálat ebben a nagy káoszban. Vele fogunk szimpatizálni, s az Ő szemével kezdjük el átlátni a történteket. S talán egy kicsit én is Őmiatta fogom elolvasni Frei Tamás másik könyvét is...

Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai

Mindig érdekes dolog úgy elolvasni egy szerző első könyvét, hogy a későbbi írásait már kezünkbe vettük, s láttuk, mivé fejlődött. Ráadásul a Szerelmünk lapjai is alapul szolgált egy filmnek, melyhez évekkel ezelőtt volt már szerencsém; de a története mégis élénken él még bennem.

Allie és Noah története mára már nem is olyan különleges, mint ahogy azt gondolnánk, de abban az időben, mikor először jelent meg ez az írás, biztosan nagy érdeklődést váltott ki az emberekből. Hiszen egyáltalán nem szokványos szerelmi történetről van szó.

A Szerelmünk lapjai tökéletesen bemutatja, s teljesen egyértelművé teszi, miért is válhatott Nicholas Sparks férfi létére ennyire kedvelt íróvá romantikus történeteivel. Igaz, hogy amikről korábban beszámoltam, azok a könyvek később keletkeztek, mégsem szeretném ismételni önmagam abban a tekintetben, amit Mr. Sparksról, az írásairól, a stílusáról már említettem.

Abban azonban biztos vagyok, hogy az elkövetkezendő években, talán évtizedekben is, lesz közönsége ennek a fantasztikus amerikai írónak, hiszen tökéletesen be tudja mutatni, milyen az igazi kötődés két ember között, amikor a legnagyobb nehézségeken keresztül is képesek kitartani az egymás iránti érzéseikért.

A "baráti" könyv - Oravecz Nóra: Tejszínhab nélkül

Ez egyszerűen fantasztikus volt. Bár nem a gyorsan olvasható kategóriába soroltam Oravecz Nóra könyvét, ott is simán megállta volna a helyét - alig 2 óra kellett a Tejszínhab nélkül "kivégzéséhez".

Korábbi munkahelyünkön ajánlotta egyik kolléganőm, Barbi, Oravecz Nóra egy másik írását. De amikor választanom kellett egy könyvet ebbe a kategóriába, valamiért erre a borítóra böktem rá. Nem bántam meg.

Fiatalos, lendületes, szabad szájú, s az ember szemébe mondja a véleményét. Nagyon élvezetes volt "falni" a sorokat, ugyanakkor a mondanivalóján komolyan el is gondolkodik az ember lánya.

Úgy gondolom, s remélem, széles körben eljut ez az írás a 20 éveik elején-közepén járó lányokhoz, hogy erőt, energiát, tanácsokat meríthessenek Nóra könyvéből. S ahogy azt Ő is említi az első oldalakon: talán még egy új barátnőt is kaphatunk....

Nicholas Sparks: Első látásra

Kevés olyan könyv akadt eddig a kezembe, melybe nem tudtam teljesen "elveszni". Ez fokozottan igaz Nicholas Sparks írásaira. Éppen ezért lepett meg, hogy az Első látásra nem fogott meg annyira.

Maga a történet nem rossz, a karakterek és a cselekmény is rendben van, mégsem éreztem igazán jónak. Különösen azok a részek "zavartak", melyek Jeremy vívódásairól szólnak. Feleslegesnek tartom, hogy ennyire sokat foglalkozunk az írói válságával;főleg mivel számomra végül nem derült ki, mi is volt ennek az oka.

Egyébként nem olyan szörnyű a könyv, mint már említettem. Lexie és Jeremy meséje persze a szokásos, s itt is megvan a Sparks-ra oly jellemző váratlan fordulat, melyet megtold még eggyel és még eggyel. És természetesen nem hiányozhat a keserédes befejezés sem, illetve egy újabb olyan emberi probléma, mely társadalmilag fontos kérdéseket vethet fel.

Persze ez csak az én véleményem a könyvről, mindenkinek magának kell eldönteni, hogy őt megérinti-e, elnyeri-e a tetszését.

Nicholas Sparks: Válaszúton

Minden ember életében vannak olyan pillanatok, amikor nehéz döntést kell meghozni. Gabby Holland és Travis Parker életében is bekövetkezett ez a pillanat, de valószínűleg egyikük helyében sem szívesen lennénk.

Gabby és Travis azon kevesek közé tartoznak, akik megtalálják életük nagy szerelmét, s örökre együtt is maradnak. De ahhoz, hogy ezt élvezhessék, mindkettőjüket komoly választás elé állítja a sors.

Gabbynek a megszokott, biztonságos és az új, izgalmas események, két férfi, két különböző jövő között kell választania. De Travisnek jut az a megpróbáltatás, melyet senki nem kívánna, még az ellenségeinek sem - életről vagy halálról kell döntenie; s ráadásul mindezt nem egy háborúban teszi, hanem a saját feleségével kapcsolatban.

Nicholas Sparks: Vissza hozzád

Le vagyok taglózva. De abszolút jó értelemben. Nicholas Sparks írásaiban mindig is szerettem a legjobban, hogy meg tud lepni. S ez nem történt másképp a Vissza hozzád olvasásakor sem.

Dawson és Amanda még a középiskolai évek alatt találkoznak, s szeretnek egymásba. De a családjaik ellenségeskedései miatt el kell válniuk. Közel 25 év után, egy közös barátjuk, Tuck halála hozza össze őket újra. Látszólag ez azonban csak rövid ideig tart, de ahogy az lenni szokott, jönnek a fordulatok, a váratlan események, s ők újra együtt lehetnek - bár nem abban a formában, ahogyan azt ők szerették volna...

Hogy mi ebben az a nagy meglepetés? Olvasd el a könyvet, nem fogod megbánni :)

A gimnáziumi történet - Nicholas Sparks: A leghosszabb út/Séta a múltba

Amikor a gimnáziumi történeten törtem a fejem, valami tipikus tini könyvben gondolkodtam. Aztán a kihívás oldalán megláttam, hogy kedvenc írómnak is van olyan története, mely középiskolában játszódik. Egy percig sem kellett tovább gondolkodnom, egyértelmű volt, hogy ezt a könyvet fogom elolvasni.

A mű eredeti, angol címe Séta a múltba, s ezzel a címmel is fellelhető, mégis inkább A leghosszabb út terjedt el hazánkban. A történet szempontjából mindkettő megállja a helyét, én mégis az ismertebbre szavaznék.

Jamie fokozatos megismerésével ugyanis Landon természete gyökeres változáson megy keresztül, s éretlen gyermekből igazi férfivá érik a könyv végére. Persze ebben nem csak Jamie alap természetének van szerepe, hanem sokat számítanak életének apró részletei, körülményei, s persze a betegség sem könnyíti meg a helyzetet.

A korábban általam olvasott Nicholas Sparks történetek közül ez is olyan, amit minden kamasznak el kellene olvasni. Talán nem túlzás azt állítanom, hogy az érettségi évében álló diákok lelkében komoly változásokat lehetne vele elérni - még a "vagányabb", érzéketlenebb gyerekek fejébe is szöget tud ütni egy-egy ilyen élettörténet, mely alig pár hónap alatt játszódik ugyan, de valóban meghatározza egy ember későbbi, felnőttkori jellemét.

Nicholas Sparks - Menedék

Ha valaki még soha nem olvasott semmit Nicholas Sparks tollából, akkor mindenképpen azt javaslom, ezzel a könyvvel kezdje. Bár nem ez volt az első, amit írt, de ebből lehet a legjobban megismerni, miért is szeretik annyian.

A többi Sparks-könyvhöz hasonlóan a Menedék is a romantikus irodalom egyik gyöngyszeme, s az alaptörténet, hogy a férfi beleszeret a nőbe és fordítva. Amit sokan, s köztük én is nagyon szeretek az író stílusában, hogy nagyon részletesen vannak kidolgozva a karakterek, s nem csak a jelenre, hanem a múltra is kiterjed az a részletesség. Ami erőssége és különlegessége még Mr. Sparks-nak, hogy a romantika mellett mindig előkerül egy olyan téma is a könyveiben, melyek társadalmilag is fontos kérdéseket vetnek fel. A Menedék témája a családon belüli erőszak.

Ebből adódóan számomra ez nem egy, hanem három történet összemosódásaként jelent meg. Egyszer ott van Katie és Alex története: a romantikus egymásra találás, némi tragédiával és nehézséggel fűszerezve. Hiszen Alex egy nem régen megözvegyült édesapa, aki két kisgyermekét és az apósáéktól megörökölt boltot próbálja meg igazgatni. Katie pedig egy titokzatos módon a városba érkező hölgy, aki kerüli az embereket, s nem sokat árul el a múltjáról.

Második szálként ott van Erin és Kevin meséje: a kívülről tökéletesnek látszó, de belülről egy pokollal is felérő házasság. Kevin a helyi rendőrség kiváló nyomozója, Erin pedig háztartásbeli feleség. A gond csak az, hogy Kevin időnként a pohár fenekére néz, s ilyenkor sajátos bibliai értelmezésének folyományaként jól helyben hagyja szegény Erint. De az asszony több évnyi szenvedés után összeszedi a bátorságát, s megszökik a férjétől.

A harmadik szál, mely nem bontakozik ki teljesen,csak sejtelmesen lebeg a szemünk előtt a könyv végén, az Alex és Erin közös története, mely az előző kettőnek összefonódásából ered.

Kicsit zavarosnak tűnik amit írtam a könyvről? Igen, talán egy kicsit. A megoldás azonban egyszerű: el kell olvasni a Menedéket.

Félidő....

Nem árulok el nagy titkok azoknak, akik részt vesznek ebben a kihívásban, s azoknak sem, akik rendszeresen követik írásaimat.

Év elején úgy indultam neki, hogy tuti végig tudom csinálni. Mostanra kezdek ebben kicsit kételkedni. Tegnap ugyanis véget ért a 26. hét, s ezzel elérkeztünk a 2015-ös év feléhez. A kihívás tekintetében ez azt jelenti, hogy az 50 - illetve az 52 - könyv felét el kellett volna már olvasnom....

A hogy hol is tartok....?

Be kell vallanom, sokkal lassabban haladok, mint reméltem. Tegnap este tettem le a 22. könyvet, ami azt jelenti, hogy durván 1 hónappal vagyok lemaradva. Sok vagy kevés? Ezt mindenki döntse el maga. Az biztos, hogy édesanyám jóslata megdőlni látszik - Ő ugyanis azt mondta é velején, hogy három munkahely mellett örülhetek, ha 25-öt sikerül "kivégeznem". Azt hiszem ennél azért több is bele fog férni a maradék fél évbe.... :)

Azt még el kell mondanom, hogy a fent említett 22 könyvben már benne van a trilógia, ami ugye 3 kötetet foglal magába. Hivatalosan ugyanis 50 könyvről van szó, de emiatt a kategória miatt a ténylegesen elolvasandó könyvek száma 52.

Számomra a kihívás így még mindig nagyon is áll, mert 26 hetem maradt arra, hogy kezembe vegyek és végig is olvassak 30 könyvet. Egyelőre azonban nem szeretném jóslatokba bocsátkozni a végkimenetelt érintően, egyszerűen csak olvasok, olvasok, olvasok tovább....

Nicholas Sparks - Hosszú utazás

Valószínűleg mindenkinek feltűnt már, hogy nagyon sok könyvet olvasok Mr. Sparks-tól. Ez azért van így, mert nagyon szeretem a stílusát, fantasztikus történetei vannak, s mindig tud újat mutatni. Így az már kevésbé lesz meglepő, hogy a kihívás keretein belül lesznek még könyvek, melyek Nicholas Sparks tollából születtek.

A soron következő mű ebben az évben jelent meg, s így egy újabb kategóriát pipálhattam ki a listából. A Hosszú utazás messze nem azt hozta számomra, mint amit vártam tőle.

Két különböző szerelem meséjének lehetünk szemtanúi, melyek különös módon egybefonódnak. Ira és Ruth az 1900-as évek elején találkoznak, míg Luke és Sophia már a 2000-es évek generációja.

Nagyjából a könyv feléig nehezemre esett azokat a fejezeteket olvasni, melyek Ira visszaemlékezéseiről szólnak. Nem is annyira az emlékek, sokkal inkább a balesettel kapcsolatos részek untattak egy kicsit. Csak azért haladtam gyorsan ezekkel a részekkel, mert alig vártam, hogy ismét Sophiáról és Luke-ról tudjak meg többet.

A gyors olvasás persze az elmúlt héten szabadabban értelmezhető. Az ember jól eltervezi, hogy az egy hetes szabadsága alatt majd több ideje lesz olvasni; de nem számoltam azzal, hogy az én két kis örökmozgóm egy perc nyugtot sem fog hagyni számomra, s hogy estére nem fogom tudni eldönteni, ki a fáradtabb: ők vagy én...

Akárhogyan is, végül nem bántam meg, hogy erre a könyvre esett a választásom, remek történetek, jól kitalált szereplők, fantasztikusan felépített cselekmények, s persze a különleges végkifejlet - egy újabb kedvenc-esélyes írás.

Nicholas Sparks - Az utolsó dal

Ahogy a legtöbb Nicholas Sparks könyv esetében, úgy Az utolsó dalra is elmondhatom, hogy a filmvásznon találkoztam először a történettel.

Bár a nagyközönség, és a legtöbb olvasó számára ez a történet Ronnie-ról, egy fiatal lányról szól, számomra mégis inkább az édesapja, Steve áll a középpontba. Példaértékűnek tartom ahogyan kezeli a betegségét, s azt az élethelyzetet, melybe azon a bizonyos nyáron kerül.

A könyv mégis Ronnie szemszögéből mutatja be az eseményeket, hiszen az éppen felnőtté válás kapujában álló lány megdöbbentő jellemfejlődésen megy keresztül alig pár hónap alatt.

Nem csak azoknak ajánlom, akik keresnek egy olyan könyvet, mely igazán képes az érzelmekre hatni, s megríkatni őket; hanem az összes kamasznak. Ezáltal a történet által talán sokkal jobban beleláthatnak majd a szüleik fejébe, s talán elgondolkodnak majd azon, hogy mit miért tesznek az "őseik".

Egy igaz történet - itthonról....

Érdekesebbnél érdekesebb könyvek elolvasására vállalkoztam az utóbbi hetekben. Bár azt hiszem Kelemen Anna írása messze túlszárnyalta az előzőeket. Na, nem abban az értelemben....

Ennek a könyvnek elvileg arról kellett volna szólnia, hogy Annácska 30 napra áruba bocsájtja a testét, s bárki megkaphatja, akinek van erre óránként 100.000 forintja.

Ehelyett egy életrajzi írást vehettem a kezembe. A gyerekkorától kezdve, a kamaszos lázadozásán keresztül egészen a jelenig végig kísérhetjük a mindennapjait. Beszél a szüleiről, s a hozzájuk fűződő viszonyáról, az első szexéről, a plasztikai műtétjei kezdetétől, a drogozásról, a playmate választásról, szerepléseiről, s a prostitúcióról.

Bevallom, egyáltalán nem kísértem figyelemmel Kelemen Anna életét, így voltak olyan momentumai a könyvnek, melyek számomra meglepetést jelentettek, mert nem tudtam róla, hogy ilyen tapasztalatokban volt része.

Összességében azonban nem nyűgözött le ez a kiadvány, azt hiszem nem vesztettem volna túl sokat, ha ebben a kategóriában más írást választottam volna.

A memoár - Tetszik, nem tetszik, MAJKA

Ez megint egy olyan kategória volt, amin sokat kellett gondolkodnom, hiszen rengeteg olyan ember van, akinek kíváncsi lettem volna az élettörténetére. Illetve még mindig kíváncsi vagyok, de meg kellett hozni a döntést. Korábbi kolléganőmmel, Barbival beszélgettünk először Majka könyvéről, de bevallom ki is ment a fejemből. Egészen addig, míg nem hallottam, hogy újra lesz Sztárban sztár ősszel; s erről pedig egyből beugrott Peti és az Ő könyve.

Valószínűleg sokan gondolják úgy, ismerik Majoros Pétert, hiszen több mint tíz éve a nyilvánosság előtt zajlik az élete. Az eszükbe sem jut az embereknek, hogy a VV előtt is volt élete ennek az embernek, illetve hogy az elmúlt évtizedben nem követte őt mindig mindenhova egy kamera.

Bevallom, a VV után én nem igazán követtem Majka életét. Néha-néha hallottam, hogy új zenével rukkolt elő, aztán hogy éppen melyik celeb csajjal kavar, de ennyi. Egészen addig, míg el nem kezdődött a Sztárban sztár, amikor ismét a látómezőmbe került. De ekkor már egy teljesen más embert láttam a képernyőm, mint akire emlékeztem. Ezért kezdett el érdekelni a memoárja.

A könyv hihetetlenül jól sikerült, s nem hazudtolja meg magát a szerző. Nyílt, őszinte, szabad szájú, szókimondó. Ugyanakkor nagyon bátornak is tartom, hiszen nem sokunkban van ennyi mersz, hogy ország-világ elé tárjuk ezeket a nagyon is személyes tapasztalatokat.

A régi Majka egyáltalán nem tartozott a kedvenceim közé, de a mostani Majoros Pétert megszerettem, s bátran állíthatom, aki elolvassa a könyvet más szemmel fog nézni rá, s talán elkezdi tisztelni is azért, amiken keresztül ment, s amiket hajlandó volt megtenni azért, hogy idáig eljusson.

A rosszhírű könyv

Valószínűleg már sokszor említettem, hogy meggyűlt a bajom egyik-másik kategóriával. Igazából még mindig vannak olyanok, ahol nem sikerült választanom. De ez nem tartozott közéjük. Nem volt kérdés, hogy Szepesi Nikolett könyve lesz az, mely tökéletesen beleillik a "rossz hírű" csoportba, minden szempontból...

Alig 5 perce tettem le a könyvet, s még nem igazán tudok eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. Az biztos, hogy nyílt és szókimondó. Kár, hogy sosem fogjuk megtudni, mennyire hiteles.

Ami egyértelműen nem tetszik benne, hogy rólunk, "átlag" emberekről úgy beszél, mintha mindannyian egyformák lennénk, tökéletesen erkölcsön életet élnénk, s nem tudnánk semmit az élvhajhászatról. Pedig szerintem nagyon is sokan vannak közöttünk is, akik tudnának miről mesélni. Alig pár évvel vagyok csak idősebb Szepesi kisasszonytól, így elvileg én is az Ő általa emlegetett Facebook-generációhoz tartozom. Az tény, hogy nem a fővárosban nőttem fel, de nem is egy eldugott kis falucskában.

Abban igaza van Nikolettnek, hogy mi már másképp látjuk a világot, mint elődeink. De - és itt jön a nagy de -, mindenkinek van választása, és maga döntheti el, hogyan szeretne élni. Mi is voltunk fiatalok, mi is buliztunk, éltünk, sok mindent kipróbáltunk. Mi választottuk. De voltak köztünk olyanok, mint az én legjobb barátnőm is például, akik tudtak nemet mondani. A barátnőm a mai napig antialkoholista, soha nem dohányzott, nem drogozott; s így 30-on túl sem érzi úgy, hogy kihagyott volna bármit is.

Oh, s ki ne hagyjuk a könyv egyik lényeges részletét: a sportolókat. Hiszen végeredményben mégis csak róluk szól ez az írás. Nem vagyok megszállott sportmániás - talán csak a Forma 1 jelent kivétel és a motorversenyek -, de mélységesen ledöbbentem azon, hogy mi folyik a színfalak mögött. Hiszen ahogy Nikolett is írja, ezeknek az embereknek a nagy része házas, gyermekeik vannak....

Azt hiszem, nagyon nagyot csalódtam azokban a sportolókban, akik a könyv által bemutatott életformát folytatják. S igen, aki csak egy kicsit is képben van a sport világában, az az olvasó egyértelműen be tudja azonosítani, melyik kajakos, kenus, vívó vagy éppen focista az, akiről Nikolett mesél. Kiábrándító.

Filmadaptáció: Nicholas Sparks - Szerencsecsillag

Ahogy a címből is kiderül, most a kihívás azon kategóriájával foglalkozunk, mely szerint olyan könyvet kell elolvasni, amiből film is készült. S mint ilyen, ez sem lesz meglepő, hogy Logan Thibault történetével a moziban találkoztam először.

Az alap történet nem túl különleges: egy fiatal katona hazatér az iraki háborúból, és beleszeret egy egyedülálló, kisgyermekes anyukába. Beth és Logan kapcsolatában az a bizonyos plusz, amitől egyedi lesz a könyv, az megismerkedésük körülményeiben keresendő.

Logan az egyik harc után talál egy fényképet a homokban, mely egy gyönyörű nőt ábrázol. Mivel a tulajdonos nem jelentkezik, így Thibault megtartja a képet, s onnantól kezdve megváltozik az élete, s nem csak a harcmezőn.

Leszerelése, és a legjobb barátja, Victor halála után úgy dönt, hogy megkeresi "Szerencsecsillagát". Átgyalogol a fél országon, hogy megtalálja Beth. Természetesen sikerül felkutatnia a nőt, megismerik és megszeretik egymást. Persze vannak akadályok, például Keith Clayton, Beth exférje, vagy Logan múltja, s a megyében tomboló viharok, Nana sajátos életfelfogása, illetve Ben lelki világa sem mindig könnyítik meg az eseményeket.

Nicholas Sparks: Kedvesem

Az egyik kedvenc íróm Nicholas Sparks. Sok munkáját a filmek világából ismertem meg először, aztán elfogott a vágy, hogy megismerjem a történeteit úgy, ahogyan az Ő megálmodta. Mert mint azt bizonyára mindannyian tudjuk, sajnos a filmek nem tudják visszaadni ugyanazt az élményt, mint amit egy könyv nyújthat.

Mr. Sparks-nak rengeteg olyan írása van, melyet még nem volt alkalmam kézbe venni. Hogy miért döntöttem akkor úgy, hogy a Kedvesem lesz az első? Nos, ennek több oka is volt.

Először is, már elég sok idő eltelt, mióta a Kedves John címen bemutatott adaptációt láttam. Sajnos hiába a modern kor technikai vívmánya - egyelőre nem sikerült újra a film közelébe jutnom. De szerencsére a könyvet meg tudtam szerezni, így semmi nem állt az utamba, hogy újra átéljem Savannah és John történetét.

A második okom a kihívásban szereplő kategóriák teljesítése volt. Választanom kellett egy olyan könyvet, melyet a kedvenc szerzőm írt, de még nem olvastam. Az teljesen egyértelmű volt számomra, hogy Nicholas Sparks egyik művére fog esni a választásom, s a Kedvesem volt az, amelyikhez először hozzájutottam.

A harmadik okom pedig teljesen személyes jellegű volt. A magánéletemben történtek bizonyos események, melyek hatására elkezdtem az autizmus és az Asperger-szindróma után kutatni. Emlékeztem rá, hogy Mr. Sparks egyik könyvében szerepelni ezek a betegségek, s hogy milyen hűen ábrázolja ezek tüneteit.

John és Savannah története egy olyan mese, mely a mai világban akár igaz is lehetne. Azt hiszem mindannyian szeretnénk átélni legalább egyszer azt a fajta minden elsöprő érzelmet, amely nekik megadatott. Az egyetlen dolog, amit sajnáltam, hogy a könyvnek nem happy end lett a vége, bár az is igaz, hogy a való élethez sokkal közelebb áll ez a befejezés.

A skarlát betű

Egy könyv, melynek a címében szerepel egy szín. Sok kategória van a kihívásban, amelyeknél még nem sikerült választanom, de ez pont nem ezek közé tartozott. Annyiszor hallottam már Nathaniel Hawthorne könyvéről, hogy egy percig sem volt kérdés, A skarlát betű lesz az én "színes" könyvem.

Legelőször az egyik kedvenc filmemben, a Szeretettel Mary-ben hallottam róla, amikor egy idézet folyamatosan végigkíséri a főszereplő küzdelmes életét. Bár a filmben kicsit másképp hangzik el, mint ahogy az a könyv fordításában szerepel, ettől még egy megszívelendő tanácsként szolgált.

A skarlát betű története egy olyan erkölcsi kérdést boncolgat, mely bármely korban aktuális lehet. Az akkori világban nyilvános megaláztatással, kirekesztéssel járt a házasságtörés, a 21. században pedig.... ne firtassuk....

A szerző stílusa egyáltalán nem nyűgözött le. Rengeteg a hosszúra nyúlt leírás, inkább az elbeszélős részek dominálnak. A párbeszédek nagyon minimálisak és rövidek.

Bár nem túl hosszú a könyv, csak olyanoknak ajánlom, akik szeretik Hawthorne korának elbeszélősebb műveit. A többiek - ahogy én is -, csak nehezen fogják átküzdeni magukat a sorokon.

Lakatos Levente: Bomlás

Nem okozott meglepetést, hogy Lakatos Levente harmadik könyve, a Bomlás, ugyanolyan stílusban íródott, mint elődei, s utódja. Természetesen ez is a nehezen letehető kategóriába sorolható, számomra legalábbis mindenképpen.

Ahogy azt az Aktusról írt bejegyzésembe is említettem, sikeresen felcseréltem ezt a két könyvet, de a történetek tekintetében ez semmit nem von le értékükből. Az Aktus cselekménye után azt hittem, nem tud már meglepni a szerző; rosszul gondoltam.

A Bomlás annyira szövevényes, hogy az utolsó utáni pillanatig titok marad dr. Lengyel Dávid és Fényes Laura célpontja, az igazi elkövető. Az ezoterikus, démonikus szál nekem talán kicsit sok volt, túl bonyolult,nehezen azonosultam Flórián figurájával, de azt el kell ismernem, hogy Delila észjárását enélkül nem lehetne megérteni.

A kötet elején még zavart, hogy össze-vissza ugrálunk a különböző nézőpontok között, de utána kifejezettem megtetszett. Leginkább Szilvia/Manna elbeszélései érdekeltek a legjobban.

Összességében csak azt tudom elmondani, amit Levente összes könyvére igaz: egyszer mindenképpen el kell olvasnia mindenkinek. Alig várom, hogyan fog folytatódni Dávid és Laura története.....

Lakatos Levente - Aktus

Mikor elkezdtem a kihívást teljesen egyértelmű volt számomra, hogy Lakatos Leventének helye lesz a sorban. Tavaly olvastam első két könyvét, s megszerettem a stílusát. Sajnos nagyon le vagyok maradva, már ami a kihívást illeti, s kapkodásomban elkövettem egy hibát: felcseréltem a harmadik és negyedik könyvet....
Így lehet az, hogy az egyébként negyedik könyvet, az Aktust olvastam el előbb, de bízom benne, ettől még össze fogom tudni rakni a magánéleti szálat.

Azt kell mondjam, Lakatos Levente az egyetlen szerző a mostanában megismertek közül, aki nem okozott csalódást. A Barbibébiben és a Loveclub-ban megismert és megszeretett stílusban írta meg az Aktust is. Az új szereplők mellett feltűnnek a már megszokott, régi ismerősök, dr. Lengyel Dávid és Fényes Laura, akiknek a közös nyomozásait kísérhetjük végig Levente írásaiban.

Ami újdonság volt, hogy ebben a kötetben nem elbeszélésszerűen követjük az eseményeket, hanem folyamatos nézőpont váltásokkal, a szereplők szemszögéből lehetünk részesei a híres-hírhedt kriminálpszichológus újabb nyomozásának. Illetve most Dávid kicsit háttérbe szorul - legalább is számomra -, s inkább Laurára helyeződik a fő hangsúly.

Összességében ez a kötet is nagyon tetszett, szinte habzsolva olvastam, s a szombat esti befejezése után azonnal bele is kezdtem a sorban egyébként ezt megelőző Bomlásba.

S természetesen kíváncsian várom Laura, Dávid, s talán most már Róbert közös történetének következő momentumát, hiszen az Aktus lezárása számomra egyértelművé tette, hogy lesz folytatás, ugye.....???

A klasszikus romantika: Jane Austen - Büszkeség és balítélet

Feltehetően nincs olyan 15 évnél idősebb ember, de nő biztos, aki ne ismerné a Bennet lányok történetét. Ha máshonnan nem is, a TV-ben szinte minden évben műsorra tűzi valamelyik csatorna. Több feldolgozás is készült, de a legismertebb a Kiera Knightley és Donald Sutherland főszereplésével készült változat. Nekem ez a kedvencem, s pontosan ez sarkallt arra, hogy ezt a művet válasszam a klasszikus romantikus kategóriában.

A 18. századi történet mi másról szólhatna, mint a szerelemről, cselszövésről, félreértésekről, s a vidéki élet nehézségeiről, szépségeiről.

A Bennet családot öt lánnyal áldotta meg a sors, de sajnos anyagi helyzetük nem kielégítő. Éppen ezért Mrs. Bennet életcéljául azt tűzte ki, hogy minél hamarabb, s minél előnyösebben adja férjhez lányait. Vágyai hamar teljesülni látszanak, mikor a szomszédjukban üresen álló kastély tehetős bérlőre talál - természetesen nem született volna meg e nagy sikerű mű, ha minden ilyen egyszerűen alakult volna...

Jane Austen stílusa nem tartozik a könnyen olvasható kategóriába, pedig nem tekintem magam olyannak, akinek nehezen menne az olvasás. Hosszú leírások és párbeszédek, kacskaringósan megfogalmazott monológok váltják egymást. De ha valaki rá szánja magát, s kitart elhatározása mellett, egy remek történetbe csöppenhet bele, s megismerheti a 18. század egy apró részletét.

Pokoli szerkezetek: A hercegnő

Ismeritek azt az érzést, mikor szeretnétek, ha egy nap nem csak 24, hanem legalább 36 órából állna...? Folyamatosan ezt éreztem a Pokoli szerkezetek utolsó kötete alatt, egyszerűen akármennyi időm is volt olvasni, az sosem volt elég. A hercegnő annyira elragadott, hogy komoly erőfeszítések árán tudtam csak letenni, hogy később folytassam.

A korábbi könyvel alatt is megvoltak az írónőnek ezek a kellékei, mégis most teljesedett ki számomra mind a történet, mind a szereplők sorsa. Bevallom, arra voltam a legkíváncsibb, hogyan fog összefonódni a Pokoli szerkezetek és A végzet ereklyéi szereplőinek élete, családfája.

Összességében azt tudom elmondani, hogy A hercegnő is hozta a várt dolgokat, csak felfokozottabban: szövevényes cselekmény, érdekes karakterek, változatos helyszínek, sok fordulat és persze a titkok, amikre előbb-utóbb fény derül. Mindenkinek csak ajánlani tudom, még azoknak is, akiket eddig nem vonzott a természetfeletti lények világa. Cassandra Clare segítségével nagyon könnyen megváltozhat a véleményük, s az ehhez a "világhoz" való viszonyuk.

Pokoli szerkezetek: A herceg

Kicsit lassabban haladtam az olvasással, mint terveztem, de ez nem vont le semmit a Pokoli szerkezetek második kötetének értékéből. A herceg pontosan illeszkedik Cassandra Clare által kitalált, s a korábbiakban megismert világba.

Új szereplőkkel ismerkedhetünk meg kicsit mélyre hatóbban, akiket eddig csak felületesen említettek. A helyszín részben megegyezik Az angyalban megismert Londonnal, de ebben a részben újabb részleteit ismerhetjük meg, nagyrészt Jem elbeszéléseiből, Tessa visszaemlékezéseiből, vagy a Lightwood, illetve a Herondale családok bemutatása során.

A cselekmény kellően lendületes, s ismét tele váratlan fordulatokkal. Folytatódik a nyomozás Mortmain után, ami az előző kötetben kezdődött, s valószínűleg csak A hercegnőben sikerül majd teljesen felgöngyölítenünk a szálakat.

Nem szeretném elárulni, hogy pontosan miben és hogyan, de változások történnek a Tessa, Will és Jem alkotta szerelmi háromszögben is.

Pokoli szerkezetek: Az angyal

Ahogy azt korábban valószínűleg említettem, nem tudok elszakadni Cassandra Clare világával, így A végzet ereklyéi sorozat után elkezdtem olvasni az előtörténetét, a Pokoli szerkezeteket, melynek első kötete Az angyal.

Bevallom a viktoriánus kor egyáltalán nem tartozik a kedvenc korszakaim közé, mégsem volt zavaró. Nagyjából a könyv közepén, mikor az események már kellően pörögnek, eszembe jutott, mennyire hasonlít a kor, a helyszín és a körülmények a Sherlock Holmes történetekre. Ezzel a felismeréssel együtt folytattam a kötetet, s valahogy sokkal gördülékenyebben haladtam vele, mint az elején.
Természetesen ez csak személyes vélemény, ez nem von le semmit a történet értékéből. Az írónőtől megszokott stílus, szereplők, helyszínek és események ebben a kötetben is elragadja az olvasót, s megismerhetjük a A végzet ereklyéiben csak felületesen megemlített karakterek múltját, vagy a főszereplők alkalmanként megemlített őseit.
Változatlanul azt tudom mondani, hogy a műfaj kedvelőinek mindenképpen el kell olvasniuk, akiknek pedig eddig nem volt a szívük csücske ez a fajta világ, azok Cassandra Clare történetein keresztül biztosan meg fogják szeretni.

Cassandra Clare: A mennyei tűz városa

Hétfőn este befejeztem A végzet ereklyéi sorozat utolsó kötetét, A mennyei tűz városát.

A nagyjából 700 oldalt számláló befejezés méltóképpen zárja le Clary, Jace és a többiek történetét. Bár először ijesztőnek tűnhet a kötet vastagsága, hiányérzetünk lenne, ha kevesebb lapot számlálna a könyv. Az ember azt hiheti, hogy semmi újat nem mondhat már az írónő a hatodik részben, de egyáltalán nem igaz. Kellőképpen lebilincselő, még mindig tartogat váratlan fordulatokat, titkokat, melyeket meg kell fejteni, ismeretlen tájakat, dimenziókat, melyeket fel kell fedezni, és újabb szereplőket, akiket meg kell ismerni.

Számomra egyetlen szereplő, Simon sorsának alakulása nem tetszett, de ettől eltekintve nem bántam meg, hogy rászántam magam, s heteken át végig követtem a nephilimek életét.

Örömmel tapasztaltam, hogy a történet végén fel-feltűnő, felületesen bemutatott szereplők visszatérnek, s főszereplőivé válnak az írónő következő trilógiájában, a Pokoli szerkezetekben. Hiszen teljesen természetes, hogy ezek a kötetek a következőek a Kihívás keretein belül.....

Cassandra Clare - Elveszett lelkek városa

Azt hittem, könnyebb lesz könyvet választanom ebben a kategóriában, hiszen manapság már szinte minden könyv hosszabb, mint 500 oldal. De mikor elhatároztam, hogy végig olvasom A végzet ereklyéit, gondba lettem, mert bele kellett pakolgatnom őket abba a bizonyos 50 kategóriába. Hosszas elmélkedés és sakkozgatás után úgy alakult, hogy az Elveszett lelkek városa, mint ötödik könyv került ebbe a kategóriába.

Eddig semmi rosszat nem hallottatok tőlem a sorozatot illetően, de sajnos ez most megváltozik. Ebben a kötetben valahogy végig azt éreztem, hogy talán nem kellett volna megírni a második hármast. Nagyon erőltetettnek tűnt ez a rész - mármint a történet folytatása szempontjából. Egész, kerek lett volna, ha csak az első három könyv marad, s nem készül folytatás.

Ettől eltekintve nem volt kevésbé érdekes, mozgalmas, izgalmas, mint előző "társai". Az írónő nagyon eltalálta azt a stílust, világképet, karaktereket, amik és akik elragadják az olvasót, s engedik, hogy velük együtt éljék át a kalandokat.

Még mindig úgy gondolom, hogy érdemes elolvasni a teljes, kilenc kötetből álló sorozatot, s feltétlenül meg fogom nézni a könyvekből készülő filmeket is - csak lennének már a mozikban...

Cassandra Clare: Bukott angyalok városa

Naná..... Teljesen természetes, hogy folytatom Cassandra Clare A végzet ereklyéi című sorozatát. A negyedik kötet a Bukott angyalok városa címet viseli.

Az eddig olvasott részek közül ez volt számomra a legizgalmasabb. Nem tudom, könyv tekintetében lehet-e ilyet mondani, de csak úgy kapkodtam a fejem az események sodrában. Néha, mikor egy-egy pillanatra úgy tűnt, hogy kezdenek helyre jönni a dolgok, a következő percben máris a feje tetejére állt minden. Az ember azt hiheti, hogy egy sorozat negyedik része már kevés meglepetést okozhat neki, de ez egyáltalán nem igaz Clary és Jace történetében.

Mostanra fogalmazódott meg bennem, miért lettem a rabja az írónő műveinek: sosem tudom mire számítsak. Annyira magával ragadnak az események, hogy sokszor észre sem veszem, de amint befejeztem egy kötetet máris nyúlok a másik után. Ilyenkor nagyon tudok örülni, hogy a tavaly Karácsonyra kapott tablet mindig nálam van, s az első könyvek között töltöttük rá A végzet ereklyéinek mind a kilenc részét....

A trilógia III.

Nagyon frusztráló dolog, ha az ember el szeretne olvasni egy könyvet, de az élet úgy hozza, hogy nem tud kellő időt szakítani rá, s ez az érzés csak fokozódik, ha egy sorozat egyik darabjáról van szó. Hetek óta küzdöttem az időhiánnyal, s szinte oldalról oldalra haladva kellett újra és újra letennem Cassandra Clare Üvegvárosát.

Clary történetének befejező része az Árnyvadászok világában fantasztikusan felépített, tele van izgalommal, kalanddal, váratlan fordulatokkal, különlegesen összetett karakterekkel. Az olvasót teljesen magával ragadja ez a párhuzamos sík, melyben akár mi is megtalálhatnánk a helyünket, ha lehetőségünk lenne rá. Azok, akik kedvelik a szerepjátékokat, elhivatott követői a Tündérek, Vérfarkasok, Vámpírok, Boszorkányok, Démonok, vagy az őket üldöző valamely természetfeletti képességekkel felruházott személyek - esetünkben az Árnyvadászok - csoportjának, ők biztosan nagy élvezettek fogják "falni" a lapokat.

Igaz, hogy korábban is el akartam már olvasni ezt a trilógiát, de a Könyvkihívás keretein belül került rá végül sor. Mivel az írónő nem csak ezt a három könyvet alkotta meg, így nem kell elszakadnunk ettől a világtól - még a kihívás keretein belül sem. Hiszen akad még bőven olyan kategória, ahova bele lehet illeszteni Cassandra Clare összesen 9 részből álló történetét.

A trilógia II.

Ma reggel utazás közben befejeztem a trilógia második részét, Cassandra Clare Hamuvárosát.

Elképzelhető, hogy bennem van a "hiba", de ez a könyv is, ahogy szinte mindegyik, amelyiket eddig olvastam, a letehetetlen kategóriába sorolható számomra. Mivel autóm még nincs, így tömegközlekedéssel megyek mindenhova - a fővárosban amúgy is ez a leggyorsabb megoldás -, s így mindig akad 10-20 percem vagy akár 1 órám is, hogy olvassak. Reggel munkába menet, este hazafele menet....

A végzet ereklyéinek világa olyan, amiben szívesen élnék. Tele van izgalommal, érzelemmel, cselszövéssel, fantasztikus helyszínekkel, s természetesen természetfeletti lényekkel. Nagyon jól van felépítve a cselekménye, tökéletesen illeszkedik az előző és a következő kötethez. Jómagam észre sem vettem, mikor a könyv végére értem, mert azonnal bele is kezdtem a folytatásba. Elképzelhető, hogy a hétvégén az is kiolvasom... :)

Korábbi hírek szerint, az első rész sikertelensége ellenére, ebből a könyvből is elkészítik a filmet, melyet ha minden igaz, idén láthatunk a moziban. Nagyon várom, mit sikerül megvalósítaniuk a készítőknek, s hogy lesz-e film változata a harmadik résznek.

A trilógia I.

Mások elmondása és a saját bevallásom szerint is a gyorsan olvasók közé tartozom. De sajnos nincsenek olyan képességeim, melyekkel 1 hét alatt el tudnék olvasni egy 3 kötetből álló sorozatot. Azért egészen jól haladok.

Mindig is érdekeltek azok a filmek, történetek, könyvek, melyek szereplői alapvetően emberek, de különleges képességekkel rendelkeznek, más világ szülötteivel találkoznak, harcolnak ellenük, vagy szerelembe esnek velük. Cassandra Clare könyvei minden ilyesmiben bővelkednek.

Az írónő eredetileg egy 6 kötetből álló történetet írt, majd később egy 3 részből álló előtörténetet is hozzáadott művéhez. Azért, hogy a folytonosság megmaradjon, és ne legyenek előttem fehér foltok, abban a sorrendben kezdtem el olvasni a könyveket, ahogy megjelentek.

Így az első mű a Csontváros volt, melyből film is készült. Sok történetnél mindegy, mi a sorrend könyv és film között, de Cassandra Clare írására ez nem igaz. Jómagam a filmmel találkoztam először, s csak később az írott formátummal. Sajnos nagyon sok minden lemaradt a vászonról, s az eseményeket teljesen összekuszálta a fejemben. A hírek szerint 2015 februárjában érkezik a hazai mozikba a Hamuváros megfilmesítése. Aki először találkozik a történettel, annak mindenféleképpen azt javaslom, hogy előbb olvasson, s csak utána üljön a képernyő elé.

S hogy miről is szól a könyv....? Ez egy úgynevezett urban fantasy jellegű írás, azaz olyan lényekről szól, akik titokban élnek mellettünk a mi világunkban, de emellett megvan a saját világuk is. Angyalok, démonok, tündérek, vámpírok, vérfarkasok, s természetesen a történet főszereplői, az Árnyvadászok avagy nephilimek életébe nyerhetünk bepillantást.

Pallavicini Zita: Egy őrült őrgrófnő naplója

Tavaly februárban a Belvárosban sétálva felfigyeltem egy nagy sárga plakátra az egyik kirakatban. Közelebb mentem, s nagy örömömre szolgált, hogy az egyik kedvenc könyvesboltomban 1-et fizet, 10-et vihet akció van. Természetesen beviharzottam az üzletbe, s felpakoltam magam a legkülönfélébb könyvekkel. Pallavicini Zita műve volt az egyik.

Nagyon érdekelt ez a kiadvány, mert még sosem hallottam az íróról korábban, s mindig kíváncsian veszem kézbe egy számomra új szerző művét. Sajnos nem ment annyira könnyen az olvasás, mint vártam. Első nekifutásra talán 30 oldalon sikerült csak túljutnom. Félretettem, s vártam a megfelelő hangulatra, mikor újból elkezdhetem. Sokáig várakozott a polcon, mire ismét sorra került. Másodszorra kicsit tovább haladtam az eseményekben, de ezúttal is sikertelenül zárult a kísérlet.

Sok idő telt el, de múlt hét közepén harmadszorra is kezembe vettem. Úgy éreztem, ez alkalommal meg van a kellő elszántság, hogy minden áron kiolvassam végre. Olyan gördülékenyen ment az olvasás, hogy nem is értettem, korábban miért nem sikerült a végére érnem.

Akik szeretik az önéletrajzi jellegű műveket, érdeklődnek a modern kori arisztokrácia iránt, s könnyen tudják követni az olykor nagyon is kacifántos eseménymenetű írásokat, azoknak mindenképpen ajánlani tudom az őrgrófnő öniróniával, őszinteséggel teli vallomását. Nem mindennapi megpróbáltatásokon ment keresztül, s elismeréssel lehet tekinteni rá, hogy ennyi viszontagság után rendbe tudta hozni az életét. Sokan már az elején feladták volna.

Ahogy az írónőnek, úgy nekem is sikerült elérnem a célomat: elolvastam egy olyan könyvet, amit már többször is elkezdtem, de sosem értem a végére.... mostanáig.

A könyv, aminek címe csupán egyetlen szóból áll - Lakatos Márk:Stíluskalendárium

Mikor eldöntöttem, hogy végig csinálom az év első kihívását, nem tűnt nehéz feladatnak, hogy kiválasszak 50 könyvet. De miután már sokadszorra néztem végig a listát, elbizonytalanodtam: mikor lesz időm rá, hogyan találom meg a megfelelő könyveket, s mi lesz, ha nem tudok besorolni egy művet sehova sem, vagy épp ellenkezőleg, egy írás több kategóriába is beleillik.

Az első könyv kiválasztása végül magától megoldódott. Zsebnaptárért indultam, s végül egy nagy könyvesboltban találtam magam. Nézelődés, válogatás közben nehezen, de rábukkantam a naptárakra. Rögtön feltűnt a polcon a halvány rózsaszín borító, amit elég csajosnak, s mégis diszkrétnek tartottam ahhoz, hogy egy könyvelő táskájában teljesítsen szolgálatot. Mikor közelebbről is szemügyre vettem, akkor derült csak ki, hogy nem egy naptárral nézel farkasszemet, hanem Lakatos Márk legújabb könyvét, a Stíluskalendáriumot tartom a kezemben.

Belelapozva a műbe rájöttem, hogy két legyet üthetek egy csapásra. Megvan az első könyv, amit a kihívás keretein belül elolvashatok, s egy állandóan magammal hordható naptáram is lesz, hiszen Márk úgy alkotta meg ezt a könyvet, hogy egész évben társunk lehessen. Minden napra ellát jó tanácsokkal, ötletekkel, s van hely, hogy jegyzetelhessünk, felírjuk az aznapi programjainkat.

Összességében hamar elolvasható, praktikus, ötletes kiadvány. Biztos vagyok benne, hogy Márk korábbi két írása is helyett kap majd a későbbiekben a kihívás listájában.

A kihívásról

A tavalyi évben sokat lehetett hallani mindenféle kihívásokról, melyeknek a "bevételeit" jótékony célokra fordítják. Voltak olyanok, melyekben közéleti személyiségek vettek részt, s találkozhattunk olyannal is, amit a haverok bosszantására találtak ki.

Az idei év első kihívása január 6-án jött szembe velem az egyik közösségi oldalon. A címe rögtön felkeltette az érdeklődésemet: 1 év, 50 könyv. Imádok olvasni, így nem volt kérdés számomra, hogy megismerkedem a részletekkel.

Nagyjából bármilyen könyvet választhat az ember, amit csak szeretne, de véleményem szerint akkor az nem is igazi kihívás. A kiírásban meg van adva 50 téma, hogy milyen könyveket vegyünk a kezünkbe. Minden kategóriából egy könyvet kell választani, s egy könyv csak egyszer szerepelhet a listádban. Így már egy kicsit azért érdekesebb a dolog, ugye?

Nézzük, mely feltételeknek megfelelően fogom kiválasztani az idei olvasmányaimat:

A kihívás - olvass el...



1. egy könyvet, ami több mint ötszáz oldal.

2. egy klasszikus romantikus könyvet.

3. egy könyvet, amiből film is készült.

4. egy könyvet, ami ebben az évben jelent meg.

5. egy könyvet, aminek a címében számjegyek szerepelnek.

6. egy könyvet, aminek szerzője még nincs 30 éves.

7. egy könyvet, aminek szereplői nem emberek.

8. egy vicces könyvet.

9. egy könyvet, amit nő írt.

10. egy misztikus vagy krimi könyvet.

11. egy könyvet, aminek címe csupán egy szóból áll.

12. egy novelláskötetet.

13. egy könyvet, ami egy másik országban játszódik.

14. egy szépirodalmi művet.

15. egy népszerű szerző első könyvét.

16. egy könyvet, amit a kedvenc íróm írt, de eddig még nem olvastam.

17. egy könyvet, amit egy barátom ajánlott.

18. egy Pulitzer Díjas művet.

19. egy igaz történeten alapuló könyvet.

20. egy könyvet az „Ezeket egyszer el kell olvasnom!” listám aljáról.

21. egy könyvet, amit édesanyám szeret.

22. egy könyvet, ami ijesztő.

23. egy több mint százéves művet.

24. egy könyvet, amit csupán a borítója alapján választottam ki.

25. egy könyvet, amit még az iskolában kellett volna elolvasnom.

26. egy memoárt.

27. egy könyvet, aminek egy nap alatt a végére lehet érni.

28. egy könyvet, aminek a címében ellentétes jelentésű szavak szerepelnek.

29. egy könyvet, ami egy olyan helyen játszódik, ahová mindig is el akartam jutni.

30. egy könyvet, ami abban az évben jelent meg, amikor születtem.

31. egy könyvet, amiről rossz véleményeket hallottam.

32. egy trilógiát.

33. gyerekkorom egy könyvét.

34. egy könyvet, amiben szerelmi háromszög van.

35. egy könyvet, ami a jövőben játszódik.

36. egy könyvet, ami egy gimnáziumban játszódik.

37. egy könyvet, aminek a címében szerepel egy szín.

38. egy könyvet, ami megríkatott.

39. egy varázslatos könyvet.

40. egy képregényt.

41. egy könyvet, aminek írójától még nem olvastam eddig semmit.

42. egy könyvet, ami az enyém, de eddig még nem olvastam el.

43. egy könyvet, ami a szülővárosomban játszódik.

44. egy könyvet, ami eredetileg nem az anyanyelvemen íródott.

45. egy könyvet, ami karácsonykor játszódik.

46. egy könyvet, aminek írójának monogramja megegyezik az enyémmel.

47. egy drámát.

48. egy betiltott könyvet.

49. egy könyvet, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült belőle.

50. egy könyvet, amit többször elkezdtem, de sosem olvastam végig.


Nem mondom, hogy könnyű feladat, amire vállalkozom, de bízom benne, hogy sokan csatlakozni fognak, s így a kultúra eme formája a társadalom szélesebb körében elterjed, s újra megszeretteti az emberekkel az olvasást.