Nicholas Sparks: Kedvesem

Az egyik kedvenc íróm Nicholas Sparks. Sok munkáját a filmek világából ismertem meg először, aztán elfogott a vágy, hogy megismerjem a történeteit úgy, ahogyan az Ő megálmodta. Mert mint azt bizonyára mindannyian tudjuk, sajnos a filmek nem tudják visszaadni ugyanazt az élményt, mint amit egy könyv nyújthat.

Mr. Sparks-nak rengeteg olyan írása van, melyet még nem volt alkalmam kézbe venni. Hogy miért döntöttem akkor úgy, hogy a Kedvesem lesz az első? Nos, ennek több oka is volt.

Először is, már elég sok idő eltelt, mióta a Kedves John címen bemutatott adaptációt láttam. Sajnos hiába a modern kor technikai vívmánya - egyelőre nem sikerült újra a film közelébe jutnom. De szerencsére a könyvet meg tudtam szerezni, így semmi nem állt az utamba, hogy újra átéljem Savannah és John történetét.

A második okom a kihívásban szereplő kategóriák teljesítése volt. Választanom kellett egy olyan könyvet, melyet a kedvenc szerzőm írt, de még nem olvastam. Az teljesen egyértelmű volt számomra, hogy Nicholas Sparks egyik művére fog esni a választásom, s a Kedvesem volt az, amelyikhez először hozzájutottam.

A harmadik okom pedig teljesen személyes jellegű volt. A magánéletemben történtek bizonyos események, melyek hatására elkezdtem az autizmus és az Asperger-szindróma után kutatni. Emlékeztem rá, hogy Mr. Sparks egyik könyvében szerepelni ezek a betegségek, s hogy milyen hűen ábrázolja ezek tüneteit.

John és Savannah története egy olyan mese, mely a mai világban akár igaz is lehetne. Azt hiszem mindannyian szeretnénk átélni legalább egyszer azt a fajta minden elsöprő érzelmet, amely nekik megadatott. Az egyetlen dolog, amit sajnáltam, hogy a könyvnek nem happy end lett a vége, bár az is igaz, hogy a való élethez sokkal közelebb áll ez a befejezés.

A skarlát betű

Egy könyv, melynek a címében szerepel egy szín. Sok kategória van a kihívásban, amelyeknél még nem sikerült választanom, de ez pont nem ezek közé tartozott. Annyiszor hallottam már Nathaniel Hawthorne könyvéről, hogy egy percig sem volt kérdés, A skarlát betű lesz az én "színes" könyvem.

Legelőször az egyik kedvenc filmemben, a Szeretettel Mary-ben hallottam róla, amikor egy idézet folyamatosan végigkíséri a főszereplő küzdelmes életét. Bár a filmben kicsit másképp hangzik el, mint ahogy az a könyv fordításában szerepel, ettől még egy megszívelendő tanácsként szolgált.

A skarlát betű története egy olyan erkölcsi kérdést boncolgat, mely bármely korban aktuális lehet. Az akkori világban nyilvános megaláztatással, kirekesztéssel járt a házasságtörés, a 21. században pedig.... ne firtassuk....

A szerző stílusa egyáltalán nem nyűgözött le. Rengeteg a hosszúra nyúlt leírás, inkább az elbeszélős részek dominálnak. A párbeszédek nagyon minimálisak és rövidek.

Bár nem túl hosszú a könyv, csak olyanoknak ajánlom, akik szeretik Hawthorne korának elbeszélősebb műveit. A többiek - ahogy én is -, csak nehezen fogják átküzdeni magukat a sorokon.

Lakatos Levente: Bomlás

Nem okozott meglepetést, hogy Lakatos Levente harmadik könyve, a Bomlás, ugyanolyan stílusban íródott, mint elődei, s utódja. Természetesen ez is a nehezen letehető kategóriába sorolható, számomra legalábbis mindenképpen.

Ahogy azt az Aktusról írt bejegyzésembe is említettem, sikeresen felcseréltem ezt a két könyvet, de a történetek tekintetében ez semmit nem von le értékükből. Az Aktus cselekménye után azt hittem, nem tud már meglepni a szerző; rosszul gondoltam.

A Bomlás annyira szövevényes, hogy az utolsó utáni pillanatig titok marad dr. Lengyel Dávid és Fényes Laura célpontja, az igazi elkövető. Az ezoterikus, démonikus szál nekem talán kicsit sok volt, túl bonyolult,nehezen azonosultam Flórián figurájával, de azt el kell ismernem, hogy Delila észjárását enélkül nem lehetne megérteni.

A kötet elején még zavart, hogy össze-vissza ugrálunk a különböző nézőpontok között, de utána kifejezettem megtetszett. Leginkább Szilvia/Manna elbeszélései érdekeltek a legjobban.

Összességében csak azt tudom elmondani, amit Levente összes könyvére igaz: egyszer mindenképpen el kell olvasnia mindenkinek. Alig várom, hogyan fog folytatódni Dávid és Laura története.....

Lakatos Levente - Aktus

Mikor elkezdtem a kihívást teljesen egyértelmű volt számomra, hogy Lakatos Leventének helye lesz a sorban. Tavaly olvastam első két könyvét, s megszerettem a stílusát. Sajnos nagyon le vagyok maradva, már ami a kihívást illeti, s kapkodásomban elkövettem egy hibát: felcseréltem a harmadik és negyedik könyvet....
Így lehet az, hogy az egyébként negyedik könyvet, az Aktust olvastam el előbb, de bízom benne, ettől még össze fogom tudni rakni a magánéleti szálat.

Azt kell mondjam, Lakatos Levente az egyetlen szerző a mostanában megismertek közül, aki nem okozott csalódást. A Barbibébiben és a Loveclub-ban megismert és megszeretett stílusban írta meg az Aktust is. Az új szereplők mellett feltűnnek a már megszokott, régi ismerősök, dr. Lengyel Dávid és Fényes Laura, akiknek a közös nyomozásait kísérhetjük végig Levente írásaiban.

Ami újdonság volt, hogy ebben a kötetben nem elbeszélésszerűen követjük az eseményeket, hanem folyamatos nézőpont váltásokkal, a szereplők szemszögéből lehetünk részesei a híres-hírhedt kriminálpszichológus újabb nyomozásának. Illetve most Dávid kicsit háttérbe szorul - legalább is számomra -, s inkább Laurára helyeződik a fő hangsúly.

Összességében ez a kötet is nagyon tetszett, szinte habzsolva olvastam, s a szombat esti befejezése után azonnal bele is kezdtem a sorban egyébként ezt megelőző Bomlásba.

S természetesen kíváncsian várom Laura, Dávid, s talán most már Róbert közös történetének következő momentumát, hiszen az Aktus lezárása számomra egyértelművé tette, hogy lesz folytatás, ugye.....???