Félidő....

Nem árulok el nagy titkok azoknak, akik részt vesznek ebben a kihívásban, s azoknak sem, akik rendszeresen követik írásaimat.

Év elején úgy indultam neki, hogy tuti végig tudom csinálni. Mostanra kezdek ebben kicsit kételkedni. Tegnap ugyanis véget ért a 26. hét, s ezzel elérkeztünk a 2015-ös év feléhez. A kihívás tekintetében ez azt jelenti, hogy az 50 - illetve az 52 - könyv felét el kellett volna már olvasnom....

A hogy hol is tartok....?

Be kell vallanom, sokkal lassabban haladok, mint reméltem. Tegnap este tettem le a 22. könyvet, ami azt jelenti, hogy durván 1 hónappal vagyok lemaradva. Sok vagy kevés? Ezt mindenki döntse el maga. Az biztos, hogy édesanyám jóslata megdőlni látszik - Ő ugyanis azt mondta é velején, hogy három munkahely mellett örülhetek, ha 25-öt sikerül "kivégeznem". Azt hiszem ennél azért több is bele fog férni a maradék fél évbe.... :)

Azt még el kell mondanom, hogy a fent említett 22 könyvben már benne van a trilógia, ami ugye 3 kötetet foglal magába. Hivatalosan ugyanis 50 könyvről van szó, de emiatt a kategória miatt a ténylegesen elolvasandó könyvek száma 52.

Számomra a kihívás így még mindig nagyon is áll, mert 26 hetem maradt arra, hogy kezembe vegyek és végig is olvassak 30 könyvet. Egyelőre azonban nem szeretném jóslatokba bocsátkozni a végkimenetelt érintően, egyszerűen csak olvasok, olvasok, olvasok tovább....

Nicholas Sparks - Hosszú utazás

Valószínűleg mindenkinek feltűnt már, hogy nagyon sok könyvet olvasok Mr. Sparks-tól. Ez azért van így, mert nagyon szeretem a stílusát, fantasztikus történetei vannak, s mindig tud újat mutatni. Így az már kevésbé lesz meglepő, hogy a kihívás keretein belül lesznek még könyvek, melyek Nicholas Sparks tollából születtek.

A soron következő mű ebben az évben jelent meg, s így egy újabb kategóriát pipálhattam ki a listából. A Hosszú utazás messze nem azt hozta számomra, mint amit vártam tőle.

Két különböző szerelem meséjének lehetünk szemtanúi, melyek különös módon egybefonódnak. Ira és Ruth az 1900-as évek elején találkoznak, míg Luke és Sophia már a 2000-es évek generációja.

Nagyjából a könyv feléig nehezemre esett azokat a fejezeteket olvasni, melyek Ira visszaemlékezéseiről szólnak. Nem is annyira az emlékek, sokkal inkább a balesettel kapcsolatos részek untattak egy kicsit. Csak azért haladtam gyorsan ezekkel a részekkel, mert alig vártam, hogy ismét Sophiáról és Luke-ról tudjak meg többet.

A gyors olvasás persze az elmúlt héten szabadabban értelmezhető. Az ember jól eltervezi, hogy az egy hetes szabadsága alatt majd több ideje lesz olvasni; de nem számoltam azzal, hogy az én két kis örökmozgóm egy perc nyugtot sem fog hagyni számomra, s hogy estére nem fogom tudni eldönteni, ki a fáradtabb: ők vagy én...

Akárhogyan is, végül nem bántam meg, hogy erre a könyvre esett a választásom, remek történetek, jól kitalált szereplők, fantasztikusan felépített cselekmények, s persze a különleges végkifejlet - egy újabb kedvenc-esélyes írás.

Nicholas Sparks - Az utolsó dal

Ahogy a legtöbb Nicholas Sparks könyv esetében, úgy Az utolsó dalra is elmondhatom, hogy a filmvásznon találkoztam először a történettel.

Bár a nagyközönség, és a legtöbb olvasó számára ez a történet Ronnie-ról, egy fiatal lányról szól, számomra mégis inkább az édesapja, Steve áll a középpontba. Példaértékűnek tartom ahogyan kezeli a betegségét, s azt az élethelyzetet, melybe azon a bizonyos nyáron kerül.

A könyv mégis Ronnie szemszögéből mutatja be az eseményeket, hiszen az éppen felnőtté válás kapujában álló lány megdöbbentő jellemfejlődésen megy keresztül alig pár hónap alatt.

Nem csak azoknak ajánlom, akik keresnek egy olyan könyvet, mely igazán képes az érzelmekre hatni, s megríkatni őket; hanem az összes kamasznak. Ezáltal a történet által talán sokkal jobban beleláthatnak majd a szüleik fejébe, s talán elgondolkodnak majd azon, hogy mit miért tesznek az "őseik".

Egy igaz történet - itthonról....

Érdekesebbnél érdekesebb könyvek elolvasására vállalkoztam az utóbbi hetekben. Bár azt hiszem Kelemen Anna írása messze túlszárnyalta az előzőeket. Na, nem abban az értelemben....

Ennek a könyvnek elvileg arról kellett volna szólnia, hogy Annácska 30 napra áruba bocsájtja a testét, s bárki megkaphatja, akinek van erre óránként 100.000 forintja.

Ehelyett egy életrajzi írást vehettem a kezembe. A gyerekkorától kezdve, a kamaszos lázadozásán keresztül egészen a jelenig végig kísérhetjük a mindennapjait. Beszél a szüleiről, s a hozzájuk fűződő viszonyáról, az első szexéről, a plasztikai műtétjei kezdetétől, a drogozásról, a playmate választásról, szerepléseiről, s a prostitúcióról.

Bevallom, egyáltalán nem kísértem figyelemmel Kelemen Anna életét, így voltak olyan momentumai a könyvnek, melyek számomra meglepetést jelentettek, mert nem tudtam róla, hogy ilyen tapasztalatokban volt része.

Összességében azonban nem nyűgözött le ez a kiadvány, azt hiszem nem vesztettem volna túl sokat, ha ebben a kategóriában más írást választottam volna.

A memoár - Tetszik, nem tetszik, MAJKA

Ez megint egy olyan kategória volt, amin sokat kellett gondolkodnom, hiszen rengeteg olyan ember van, akinek kíváncsi lettem volna az élettörténetére. Illetve még mindig kíváncsi vagyok, de meg kellett hozni a döntést. Korábbi kolléganőmmel, Barbival beszélgettünk először Majka könyvéről, de bevallom ki is ment a fejemből. Egészen addig, míg nem hallottam, hogy újra lesz Sztárban sztár ősszel; s erről pedig egyből beugrott Peti és az Ő könyve.

Valószínűleg sokan gondolják úgy, ismerik Majoros Pétert, hiszen több mint tíz éve a nyilvánosság előtt zajlik az élete. Az eszükbe sem jut az embereknek, hogy a VV előtt is volt élete ennek az embernek, illetve hogy az elmúlt évtizedben nem követte őt mindig mindenhova egy kamera.

Bevallom, a VV után én nem igazán követtem Majka életét. Néha-néha hallottam, hogy új zenével rukkolt elő, aztán hogy éppen melyik celeb csajjal kavar, de ennyi. Egészen addig, míg el nem kezdődött a Sztárban sztár, amikor ismét a látómezőmbe került. De ekkor már egy teljesen más embert láttam a képernyőm, mint akire emlékeztem. Ezért kezdett el érdekelni a memoárja.

A könyv hihetetlenül jól sikerült, s nem hazudtolja meg magát a szerző. Nyílt, őszinte, szabad szájú, szókimondó. Ugyanakkor nagyon bátornak is tartom, hiszen nem sokunkban van ennyi mersz, hogy ország-világ elé tárjuk ezeket a nagyon is személyes tapasztalatokat.

A régi Majka egyáltalán nem tartozott a kedvenceim közé, de a mostani Majoros Pétert megszerettem, s bátran állíthatom, aki elolvassa a könyvet más szemmel fog nézni rá, s talán elkezdi tisztelni is azért, amiken keresztül ment, s amiket hajlandó volt megtenni azért, hogy idáig eljusson.

A rosszhírű könyv

Valószínűleg már sokszor említettem, hogy meggyűlt a bajom egyik-másik kategóriával. Igazából még mindig vannak olyanok, ahol nem sikerült választanom. De ez nem tartozott közéjük. Nem volt kérdés, hogy Szepesi Nikolett könyve lesz az, mely tökéletesen beleillik a "rossz hírű" csoportba, minden szempontból...

Alig 5 perce tettem le a könyvet, s még nem igazán tudok eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. Az biztos, hogy nyílt és szókimondó. Kár, hogy sosem fogjuk megtudni, mennyire hiteles.

Ami egyértelműen nem tetszik benne, hogy rólunk, "átlag" emberekről úgy beszél, mintha mindannyian egyformák lennénk, tökéletesen erkölcsön életet élnénk, s nem tudnánk semmit az élvhajhászatról. Pedig szerintem nagyon is sokan vannak közöttünk is, akik tudnának miről mesélni. Alig pár évvel vagyok csak idősebb Szepesi kisasszonytól, így elvileg én is az Ő általa emlegetett Facebook-generációhoz tartozom. Az tény, hogy nem a fővárosban nőttem fel, de nem is egy eldugott kis falucskában.

Abban igaza van Nikolettnek, hogy mi már másképp látjuk a világot, mint elődeink. De - és itt jön a nagy de -, mindenkinek van választása, és maga döntheti el, hogyan szeretne élni. Mi is voltunk fiatalok, mi is buliztunk, éltünk, sok mindent kipróbáltunk. Mi választottuk. De voltak köztünk olyanok, mint az én legjobb barátnőm is például, akik tudtak nemet mondani. A barátnőm a mai napig antialkoholista, soha nem dohányzott, nem drogozott; s így 30-on túl sem érzi úgy, hogy kihagyott volna bármit is.

Oh, s ki ne hagyjuk a könyv egyik lényeges részletét: a sportolókat. Hiszen végeredményben mégis csak róluk szól ez az írás. Nem vagyok megszállott sportmániás - talán csak a Forma 1 jelent kivétel és a motorversenyek -, de mélységesen ledöbbentem azon, hogy mi folyik a színfalak mögött. Hiszen ahogy Nikolett is írja, ezeknek az embereknek a nagy része házas, gyermekeik vannak....

Azt hiszem, nagyon nagyot csalódtam azokban a sportolókban, akik a könyv által bemutatott életformát folytatják. S igen, aki csak egy kicsit is képben van a sport világában, az az olvasó egyértelműen be tudja azonosítani, melyik kajakos, kenus, vívó vagy éppen focista az, akiről Nikolett mesél. Kiábrándító.

Filmadaptáció: Nicholas Sparks - Szerencsecsillag

Ahogy a címből is kiderül, most a kihívás azon kategóriájával foglalkozunk, mely szerint olyan könyvet kell elolvasni, amiből film is készült. S mint ilyen, ez sem lesz meglepő, hogy Logan Thibault történetével a moziban találkoztam először.

Az alap történet nem túl különleges: egy fiatal katona hazatér az iraki háborúból, és beleszeret egy egyedülálló, kisgyermekes anyukába. Beth és Logan kapcsolatában az a bizonyos plusz, amitől egyedi lesz a könyv, az megismerkedésük körülményeiben keresendő.

Logan az egyik harc után talál egy fényképet a homokban, mely egy gyönyörű nőt ábrázol. Mivel a tulajdonos nem jelentkezik, így Thibault megtartja a képet, s onnantól kezdve megváltozik az élete, s nem csak a harcmezőn.

Leszerelése, és a legjobb barátja, Victor halála után úgy dönt, hogy megkeresi "Szerencsecsillagát". Átgyalogol a fél országon, hogy megtalálja Beth. Természetesen sikerül felkutatnia a nőt, megismerik és megszeretik egymást. Persze vannak akadályok, például Keith Clayton, Beth exférje, vagy Logan múltja, s a megyében tomboló viharok, Nana sajátos életfelfogása, illetve Ben lelki világa sem mindig könnyítik meg az eseményeket.